Nem ismerek olyan embert, aki – így vagy úgy – ne hinne a négylevelű lóhere mázlifokozó hatásában.
A lóhere szerencsehozó tulajdonságában való hit vélhetően az ősi druida papoktól ered – elsőként ők hordtak amulettként lóhere formájú medálokat, igaz akkor még háromlevelűként ábrázolták (lásd. jobb oldali képen). A lóhere, mint szimbólum, később az írek védőszentjénél, Szent Patriknál is feltűnt, mikor a szentháromságot a lóhere három levelével – Apa, Fiú és a Szentlélek – mutatta be. Később így vált a háromlevelű lóhere egy-egy levélkéje a Hit, Remény és a Szeretet jelképévé is.
Az első irodalmi mű, amelyben a négylevelű lóhere szerepel, állítólag Sir John Meltontól származik 1620-ból: „Ha egy ember aki a mezőn sétál és négylevelű füvet talál, az megtalálta szerencséjét.”
A közismert négylevelű lóhere valójában a pillangósvirágúak családján belül a lóhere nemzetségbe tartozó fehér here (Trifolium repens) négylevelű változata.
Már magát négylevelű fehérherét is találni nagy szerencse: körülbelül minden 10 000 háromlevelű fehérherére jut egy négylevelű növény. De a levélkék száma ennél több is lehet (nekem a legtöbb hétlevelű volt). A Guiness Rekordok Könyve szerint az eddigi rekordot egy 56 levelű fehérhere tartja.
A négy levél kialakulásának több magyarázata ismert: van, ahol genetikai mutációnak tartják (recesszív gén), mások az adott terület tápanyagellátásában keresik az okot, megint mások bizonyos környezeti hatások összhatásának eredményének mondják.
A népi hiedelmek persze a negyedik levélkét sem hagyták ki a sorból: a Hit, Remény, Szeretet mellett ő a "Szerencse levélke" lett.
De nem minden lóhere, ami négylevelű! :)
A dísznövényboltokban és -árudákban leggyakrabban négylevelű lóhereként kínált növény valójában a négylevelű madársóska vagy másik nevén a szerencsehere (Oxalis tetraphylla vagy Oxalis deppei) egy teljesen másik családból a madársóskafélék közül.
De nem csak szárazföldön találkozhatunk ’négylevelű-lóhere-szerű’ növénnyel – az akvaristák közt közismert a herelevelű mételyfű (Marsilea quadrifolia), aki egy Dél-Európában és Közép-Ázsiában honos legyökerező vízinövény.
Fehérhere, madársóska vagy mételyfű – a lényeg, hogy ha látjuk préseljük le, ragasszuk fel egy kis kartonlapra és hordjuk magunknál, hogy ezen se múljon a szerencsénk.
De ha valakinek nincs kedve növény nevelgetni, az hajtogathat is magának négylevelű lóherét.
Boldog, derűs, szerencsés új évet kívánok! :)